Június utolsó szombatján ismét remek versenynek adott otthont a Modellcentrum pálya. A Magyar Endurance bajnokság harmadik fordulója, mely egy 12 órás csapatverseny ezúttal sokkal szorosabb küzdelmet hozott, mint a korábbi találkozón.

Sajnálatos módon csak 5 csapat nevezett ezúttal, szembeötlő volt, hogy bár a versenyt Tamiya autókkal rendezik, a hazai képviselet csapata bár év elején még ígérte a részvételt, sőt az általuk szervezett 12 órás futam is beleszámított a bajnokságba, ezúttal sem tett le autót a pályára, versenyzőik csupán nap közben a pálya széléről irigykedve figyelték a küzdelmet. Persze mások számára is érdekes lehetett volna a verseny, hiszen sokaknak lapul otthon ilyen, a versenykiírásban szabályzott autó, melyhez ráadásul a rendezők biztosítják a motort és a 2 garnitúra kereket is, melyet a nevezési díj tartalmaz. Arról már nem is beszélek, milyen hangulatos a naplementében, majd a sötétben versenyezni.

A csapatok 8 körül kezdtek gyülekezni a pályán,  fél tízkor időmérő edzés a rajtrácsért, majd rövid autómustra: itt a csapatok egymás autóit nézegetik, ki miként tette tartósabbá autóját a hosszú, 12 órás küzdelemre.

A pole pozíciót a KGY csapat nyerte el, másodikként rajtolhattunk a Modellcentrum csapatként.

Tulajdonképpen nem is egyszerű szavakban leírni egy 12 órás modellfutamot. A kivülálló csak annyit lát, hogy emberek rohangálnak akkumulátorokkal a kezükben, időnként gyors boxmunkával cserélik azokat, majd gumikat cserélnek, ragasztanak, illetve a balesetekben elszenvedett töréskárokat igyekeznek a legrövidebb idő alatt kijavítani. Az egész egy pezsgő hangyabolyra hasonlít, bár nem mondom, voltak unalmas percei is a versenynek, de nem sok. A mostani fordulóban igazándiból az volt a fantasztikus, hogy még az utolsó órában sem volt lefutva a verseny, a csapatoknak szinte az utolsó pillanatig küzdeniük kellett a pozícióért.